W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Csorel, Prikezsia

Új politikai oximoron: „pásztori baloldal” [hvg]

Alapvető elveket nem írhatnak felül rövid távú érdekek. Mit gondoljon az a baloldal morális politizálásában már csak a legrosszabb pillanataiban hinni akaró szavazó, aki azt hallja az antiszegregációs baloldal egy részétől: igenis van „romabűnözés”.

glasgow_boys1948_gettyimages_

Bert Hardy képe
forrás: http://www.dailymail.co.uk

Kétezer-kilencet írunk, amikor is Magyarországon csuklyás férfiak indulnak el az éjszakába romákra vadászni, fordulnak le az autópályákról, élesítik a fegyvert, indítják útjára a halált. Kétezer-kilenc az év, amikor golyók terítenek le romákat faluvégeken, amikor Csorba Róbertet és apját kilövik a társadalomból, kilövik az életből. Kétezer-kilenc az év, amikor egy közhatalmat gyakorló személy, egy rendőrkapitány a következőképpen fogalmaz: „a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető (…) cigány nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés”. Kétezer-kilenc az év, amikor az antirasszizmusáról elhíresült politikai baloldal pozíciójában tartja ezt az embert, kétezer-kilenc az év, amikor a romavadászokkal szimpatizálók elégedetten idézgetik Pásztor Albert szavait. Kétezer-kilenc az év, amikor leszerepelt az állam, amikor hatóságok intézményes rasszizmusa miatt majdnem lehetetlenné válik, hogy 2013-ban igazságos ítélet születhessen a hóhérok felett.

Kétezer-tizennégy az év, amikor a mozikba kerül Hajdú Eszter könyörtelenül fájdalmas, csendet parancsoló dokumentumfilmje (Ítélet Magyarországon), amely a romagyilkosságok perét dolgozza fel. Kétezer-tizennégy az év, amikor az előbbivel majdnem egy időben a politikai baloldal egy része Pásztor Albertet kívánja polgármesternek jelölni egy olyan városban, amelynek szociális komplexitásából fakadó problémáinak megoldása olyan szintű közpolitikai tudást igényelnek, amivel sem Pásztor Albert, sem az őt támogató pártok (és tanácsadóik) nem bírnak. Kétezer-tizennégy az év, amikor már az első napjukon a parlamentben a Facebooknak szelfiző baloldali politikusok egy szót nem írnak erről a filmről (ha egyáltalán ismerik), arról annál inkább, hogy milyen meleg most a Balaton vize. Kétezer-tizennégy az év, amikor Pásztor Albert így kampányol baloldali színekben: „Azt azonban muszáj megértenünk, van-e a szociális helyzeten túlmenően valamilyen mélyebb, föltárható oka annak, hogy azokat a bűncselekményeket, amelyek a lakosság közbiztonságérzetét leginkább befolyásolják, jelentős arányban követik el olyanok, akiket a közvélekedés cigánynak tekint.” Kétezer-tizennégy az év, amikor a baloldal által indított polgármester-aspiráns szerint a bűnözési hajlam mögött az etnikai hovatartozás áll.

Jelen írás nem akar belebonyolódni a roma társadalommal kapcsolatosok kihívások megoldásába. Szemben a fundamentalista pártfanatikusokkal a szerző nem feltételezi magáról, hogy mindenhez értene, és tudja magáról, hogy nem bír olyan mély szociológiai látlelettel és igényességgel, mint egyes pártok országos és városi elnökei. Számosan vannak viszont ebben az országban, akik érdemben gondolkodnak erről a kérdésről, a Jobbik mellett a magukat nyitottnak valló pártok politikusai és kommunikációs felelőseik által is „körúti értelmiséginek” titulált kutatók, akik könyveket töltenek meg arról, hogy a problémák megoldása miért nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt a gyurcsányi DK (és a „tegnap megújult, ma is és holnap is megújuló” MSZP) gondolja. Ehhez ajánlatos akár csak a DK oktatáspolitikusának, Niedermüller Péternek korábbi (Galamuson is megjelenő) írásait és kultúrantropológiai munkásságát szemügyre venni, amelyekben a pásztorival ellentétes módon, az elismerés és inkluzív politika álláspontjáról érvelt. Niedermüller tudja, hogy ez milyen nyelvi és politikai stratégiára vonatkozó előfeltevéseket kíván. Beszédes, hogy jelen álláspont elmagyarázását sem ő vette magára, legalábbis politikusi Facebook- és Twitter-oldalán nyoma sincs a téma tárgyalásának. Más baloldaliak viszont örömmel veszik magukra a leegyszerűsítésekkel teletömött batyut, és már „a miskolciak – egész országra jellemző – félelmeiről, küzdelmeiről” beszélnek, mely fordulat természetesen véletlenül sem hangulatkeltés vagy -fokozás, hanem pártja (MSZP) méltóságát helyreállító beszédmód. Böcskei Balázs teljes írása itt olvasható.

Forrás: HVG

Comments are closed.

Videó