W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dik!, Dzsukel

„Most még él a zene, de lehet, hogy hamarosan majd iskolában kell megtanulni a stílust” – Romengo interjú

Van olyan szeglete a világnak, ahol egy roma népzenei koncertre majd’ annyi jegyet váltanak, mint egy magyar NB1-es forduló összes meccsére. A Romengo együttes alapítóit, Rostás Mihályt (Mazsit) és Lakatos Mónikát a nemrég befejeződött mexikói turnéjukról és a hazai cigány folklór jelenéről kérdeztük.

foto. Farkas AndrásC37A0247

ROMENGO
Fotó: Farkas András

RSK: Van ez a klasszikus frázis: „Nagyecseden a gyerekek előbb tanulnak meg énekelni, mint beszélni és előbb tanulnak meg táncolni, mint járni”. Miért van az, ha oláhcigány zenével találkozunk gyakori hivatkozási pont Nagyecsed?

Mazsi: Egyrészt van ebben igazság, hiszen itt van Brájen, az ütősünknek, Tibikének a fia, aki két-három évesen már fellépett velünk. Másrészt mindig zavarban vagyok ettől, mert úgy tűnik, mintha Nagyecsed lenne az egyetlen település, ahol komoly gyökere van az oláh cigány hagyománynak, ami természetesen egy hamis kép. Valójában nem Nagyecsed tette híressé az olyan zenészeket és együtteseket mint a Nagyecsedi Fekete Szemek, a Romanyi Rota, Balogh Béla, Balázs Gusztáv és még sorolhatnám, hanem fordítva. Ezek az emberek tették híressé Nagyecsedet az oláh cigány zene és tánc terén, mert ők kerültek a hetvenes nyolcvanas években a középpontba. Továbbá azt se feledjük, hogy a folklór elterjedése a fővárosi munkásszállókhoz is erősen kötődik, ahol az ország minden részéről összeverődött munkás cigányok együtt zenéltek.

RSK: Visszajártok Nagyecsedre?  Szoktatok még gyűjteni például?

Móni: Nem kell gyűjtenünk, mert a kultúránkat a közösségeinkben éljük meg. Nem is kell Nagyecsedre menni feltétlen, ahhoz hogy inspirálódjon az ember. Itt Budapesten is születnek új dalok, itt is lehet alkotni ugyanabban a stílusban.

Foto. Farkas AndrásC37A0540

Móni és Mazsi
Fotó: Farkas András

Mazsi: Nagyecseden sem él már olyan nagyon a hagyomány, ahogy azt gondolnánk. Persze gyakorolják a fiatalok, de sokan használnak például szintetizátort, amit mi nem pártolunk annyira, de nem is ítéljük el. Ettől függetlenül nem gyakran, de járunk Nagyecsedre. Legutóbb, Móni új lemezének borítóját is ott fényképeztük a cigány telepen, ahol felnőttem.  Amit otthonról hozunk, amit szüleink, nagyszüleink hagytak ránk, azok meghatároznak minket. Ezek a gyökereink, erre építjük a zenénket. A Romengo viszont túl van a teljesen tradicionális oláh cigány zenén.

RSK: Miben más a Romengo, mint egy teljesen hagyományos oláh cigány zenekar?
Mazsi:
Ránk is hatással vannak azok az országok, helyek és emberek, ahol járunk. Nyilván akaratlanul is megmutatkoznak a zenénkben, de mi ezekkel a behatásokkal tudatosan bánunk. Például a flamencónak és az oláh cigány zenének a mélységei ugyanazok. Nincs messze egymástól a két műfaj.

Móni: Az oláh cigány zene eléggé befogadó. Sokféle műfajt lehet vele keverni – a jó ízlés határain belül persze.

Mazsi: Ahhoz, hogy egy zene piacképes legyen, merni kell hozzányúlni más műfajokhoz, ezért is szeretünk másokkal együtt zenélni. Persze figyelni kell arra, hogy az eredetiségét megtartsuk. Ha hallgatsz minket, tudjad, hogy ez magyar oláh cigány zene egy kis flamencóval ötvözve, nem pedig fordítva.

RSK: Mások zokszó nélkül átlépik a folklór zene határait és poposítják a roma zenét. 
Mazsi: Az emberek, köztük cigány társaink ízlését nem tudjuk meghatározni. Azt be kell látni, hogy a piac ma Magyarországon nem olyan befogadó a folklór zenére, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Ha valaki a popzenét kedveli, azt nem tudjuk befolyásolni, de tudunk egy másik utat mutatni. A cigány mivoltunkat meghatározzák a gyökereink, a hagyományaink. Ebben tudunk mi közreműködni.

Móni: Mi is fűszerezzük a zenénket, mi is kilépünk néha ebből a mederből, de bármikor vissza tudunk lépni, viszont kell lennie egy határnak is. Most még él a hagyományos zene, most még szerencsénk van, hogy otthonról hozhatjuk, de lehet, hogy eljön az idő, amikor majd iskolában kell megtanulni a stílust. A médiában is kevés teret kap a folklór, és a fiatalok inkább a populáris műfajokkal próbálkoznak, mert úgy érzik, azzal jobban érvényesülnek. Nem is kell ezen csodálkozni, hiszen ők ebben a világban élnek, ezt hallják, ez nekik a természetes.

RSK: Ti is voltatok fiatalok, hogyan alakult ki a zenekar jelenlegi felállása?
Mazsi:
Mónival a Holdvilág Kamara Színházban ismertük meg egymást. Miután Móni megnyerte az 1996-os Ki mit tud?-ot, nem tudtuk kihasználni a hírverést, mert közben megszületett a lányunk, és rá kellett koncentrálni. 2004-ben, amikor megalakítottuk a Romengo-t, mindent elölről kellett kezdeni. Alapvetően egy családi alapon szervezett zenekar vagyunk. Kettőnkön kívül az unokatestvérem, Guszti (Lakatos “Guszti” János), az unokaöcsém, Tibi (Balogh Tibor) a tagok, Misi pedig (Rosonczy-Kovács Mihály) 2006-ban csatlakozott hozzánk – ő nem rokon, de már szinte családtag.

RSK: Misi egy konzervatóriumot végzett magyar népzenész, aki nem roma. Van is saját zenekara, a Hungarian Folk Embassy. Hogyan került ő a bandába?
Mazsi:
Akkor még nem volt saját zenekara Misinek. Kellett egy hegedűs, de szándékosan nem cigányzenészt kerestünk. Misit először Guszti ismerte meg a Táp Színházban. Eljött velünk néhányszor zenélni, és a hatodik-hetedik alkalom után mondtuk neki, hogy legyen állandó tag. Misivel jól lehet együtt dolgozni. Nagyon átvette a mi életritmusunkat, nem lóg ki egyáltalán, természetes a viszonyunk. Azt akartuk, hogy legyen a zenénkben egy olyan íz, amit mi cigányként nem tudnánk beletenni. Ezért szerepel a lemezeinken és egy-egy koncerten vendégként a szaxofonos Dresch Mihály is, aki népi- és jazzhatásokat tud belecsempészni a zenénkbe. Nagyon szeretünk együtt zenélni Szokolay Dongó Balázs furulyással is.  A Romengo ettől és persze Móni hangjától és lelkivilágától egyedi.

RSK: Nemrég értetek haza egy hosszabb mexikói turnéról, ahol többek között felléptetek az egyik legjelentősebb közép-amerikai zenei eseményen, a Cervantino Fesztiválon is.  Hogyan jutottatok ki?

Mazsi: Egy mexikói turnészervező cég kért fel bennünket, miután hallottak az indiai, dél-koreai és malajziai koncertjeinkről. Játszottunk egy nagy színházban és több kisebb rendezvényen, de a fő attrakció a Cervantino Fesztivál volt, ahol kétszer is felléptünk, két különböző városban.

Móni: Hatalmas élmény volt! Meglepődtem, hétezer ötszáz jegy kelt el csak a mi koncertünkre! Több ezer ember világított nekünk a telefonjaival a színpad előtt! A tömeg elkezdett egyszerre mozogni, táncolni, igazi temperamentumos emberek voltak, nyitottak az ilyen típusú érzelmekre. Tudni kell azt is, hogy a nagy földrengés után egy hónappal jártunk ott. Leírhatatlan volt látni az összeomlott házakat, a katasztrófa nyomait, de mégis tudtak boldogok lenni, és az élet pozitív oldalát ünnepelni.

Móni és Guszti a Nap Piramis tetején is koncertezik. Ez az egyik legnagyobb piramis a világ 8 legnagyobbja közül 75 méter magasságával és 225 méter átmérőjével. Így Teotihuacán legnagyobb épülete is egyben. Mexiko – Teotihuacan

RSK: Találkoztatok mexikói cigányokkal?
Mazsi: Igen, az utcán. Rám nézett az ember és egyből elkezdett cigányul beszélni hozzám. Nagyon örültem neki. El is jöttek a koncertünkre.

RSK: A ritmusosabb, pattogós zenéket mindenhol szeretik, de hogyan fogadták a hallgatókat?

Mazsi: Azzal kezdtük. Móni a capella énekelt egy hallgatót, aztán kísérettel is. Amikor ő hallgatót énekel, az általában nagy hatást vált ki az emberekből. Hál’ Istennek, eddig mindenhol nagy zenei intelligenciája volt a közönségünknek. Van persze, hogy nem értik, hogy adott esetben miért nem egy ütemes zenével kezdjük a koncertet, de fontos hogy a kultúránknak ezt a részét is megismertessük az emberekkel. Mi ezzel megpróbálunk tudatosan bánni. Lényeges, hogy milyen a helyszín és közeg, színház vagy egy szabadtéri nagy fesztivál, ezért előfordul, hogy az előzetes terveinket a közönség felülírja.

RSK: Móninak most jelent meg szólólemeze, Romanimo címmel. Hogyan jött az ötlet, hogy kifejezetten hallgatókból állítsatok össze egy albumot?

boritostanc0916_javitott_cverzioMóni: Talán a hallgató mutatja meg a cigányság igazi lelkét. Először csak Mazsi szerette volna, hogy énekeljek fel neki hallgatókat egy lemezre.  Aztán úgy gondolta, hogy legyen ebből egy egész lemez, ami meg is jelent a Gryllus kiadó gondozásában. Főként olyan dalokat választottunk ki, amiket a családtagjainktól tanultunk. Szeretnénk, ha ezek fennmaradnának. Vannak saját dalok is rajta, amelyekben közösségünk megélt dolgait énekeljük meg. Azt is meg akartuk mutatni, hogy a hallgatóknak mennyi hangulata lehet. Nagyon jól sikerült a lemezbemutató is. Féltünk tőle, mert a hallgató egy nehéz műfaj. Tömény, nehéz befogadni egyszerre ennyit, de a közönségre óriási hatással volt. Nagyon jó kritikákat kaptunk, és a közvetlen családtagjainktól is pozitívak voltak a visszajelzések.

Mazsi: Nem állunk meg Móni szólólemezénél, elkezdtünk dolgozni a Romengo harmadik lemezén is, ami terveink szerint tavasszal fog megjelenni. Az új dalok hallhaók majd többek között jövő októberben a MOM Parkban is, amikor a Gipsy Kings előzenekaraként lépünk fel. Nekem ez hatalmas öröm, mert az ő zenéjükön nőttem fel. Gyerekkorom óta a mai napig rengeteget hallgatom a Gipsy Kings-et. Titkon mindig reméltem, hogy egyszer a sors összehoz bennünket. Így lett, és nagyon hálás vagyok a Get Closer munkatársainak, hogy ezt lehetővé tették.

Oláh Norbert – RSK

A Romanimo és a Romengo lemezei a Kaláka zeneboltban megvásárolhatóak.
A Romengo weboldala:
http://www.romengo.com/
A Romengo facebook oldala:
https://www.facebook.com/Romengo/

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon