W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Csorel, Dzsukel

Magyarország elképesztően le van maradva a humán készségek oktatásában [168óra]

A hátrányos helyzetű roma fiatalok felsőoktatásba jutását segítő Romaversitas (Romver) együttműködést kötött a tehetséggondozással foglalkozó Milestone Intézettel, amelynek gimnazista diákjai külföldi topegyetemekre készülnek. Van-e híd, amely átíveli ezt a mélységes szakadékot? A két szervezet vezetőjével, Dinók Henriett-tel és Greskovits Györggyel készült interjú.

milestone_romver_168ora

– Honnan jön az együttműködés gondolata?

Greskovits György (Milestone): A Romver másfél éve helyet keresett, és örömünkre hozzánk költöztek. Mivel izgalmasnak találtuk egymás munkáját, már akkor éreztük, hogy szeretnénk valamit közösen csinálni. Ezzel párhuzamosan nálunk lett egy ösztöndíjkeret arra, hogy roma fiatalokkal foglalkozzunk, a Romver pedig a Roma Oktatási Alaptól kapott támogatást egy középiskolásoknak szóló programra.

Dinók Henriett: Még az előző vezetés alatt költözött át a Romaversitas a Milestone Intézet Bajza utcai központjába. (Daróczi Gábor 2008-tól idén februárig vezette a Romvert – A szerk.) Én új igazgatóként, párhuzamosan a roma középiskolásoknak szóló programunk elindításával kezdtem meg az egyeztetést a közös együttműködés elmélyítéséről a Milestone vezetőivel.

– Ez azért is fontos, mert a Romver mostanáig jellemzően csak a felsőoktatásba bejutott roma hallgatókkal foglalkozott.

D. H.: Tavaly krízishelyzetbe kerültünk, nem tudtunk ösztöndíjat adni a diákjainknak, új stratégiai irányokat kellett kijelölnünk.

– Ez az ösztöndíj egyik kulcseleme volt a hátrányos helyzetből induló hallgatók támogatásának.

– D. H.: Nagyon megcsappant az adományozói kör, és a fő támogató, a Roma Oktatási Alap is új programokban kezdett gondolkodni.

– Magyarországon romaügyekben reménytelen új adományozói kört találni?

– D. H.: Mi mindig valamilyen nemzetközi pénzre támaszkodtunk, volt valamennyi magánadományozónk, főleg kis- és középvállalkozások, időnként pedig felbukkant egy-egy nagyobb támogató. Nem hiszem, hogy lehetetlen volna adományozót találni, de szemléletváltozásra volt szükségünk. Újra kellett építenünk a szervezetet, új stratégiai irányokat kellett keresni, és úgy haladni tovább.

– A kormány 2010 óta szűkíti a társadalmi mobilitási csatornákat. Ennek egyik következménye, hogy a Romver, ahová öt-tíz éve még túljelentkezés volt, nem tud felvenni hallgatókat, hiszen nem jutnak el a felsőoktatásig a hátrányos helyzetű roma tanulók.

– D. H.: A helyzet ennél összetettebb. Korábban akkor kerültünk a hallgatók életébe, amikor ők már felvételt nyertek a felsőoktatásba. Az előző vezetés alatt többször körbekérdeztük a diákjainkat, hogy szegregált körülmények között voltak-e kénytelenek tanulni. Többnyire nemmel válaszoltak. Ezért is adtam az arcomat korábban egy olyan kampányhoz, amelynek a mottója az volt, hogy szegregált iskolából nincs út a felsőoktatásba. Most azt látjuk, hogy vannak olyan középiskolás diákjaink, akiknek az általánosban meghatározó élménye volt a szegregáció. Mostani középiskolásaink többsége 11-12.-es, de van 23 éves diákunk is, mert az a célunk, hogy azok is bekerülhessenek a programunkba, akik már leérettségiztek ugyan, de újra le akarják tenni a vizsgákat az egyetemi felvételijük miatt. Nehéz megmondani, hogy azok a diákok, akik nem fértek hozzá a minőségi oktatáshoz, nélkülünk eljutnának-e az egyetemre, mert gyakran érezzük a tudásukon, a kompetenciáikon a komoly hátrányokat. Van egy kivételesen tehetséges diákunk, aki az általános iskola nagy részében szegregált osztályba járt. Kiderült: nem voltak magyarórái, nyolc évig nem tanult magyart. Önerőből érettségizett le. Nem lett kitűnő, és azért jelentkezett hozzánk, mert javítani szeretne. A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: 168óra

 

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon