W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Csorel

Magunkat be lehet csapni, de a közönséget nem [kultúrpart]

A cimbalomról mindenkinek más jut eszébe. Van, akinek a filcmellényes muzsikusok a csárdából, van akinek a jazz, és van, akinek Sztravinszkij. Vajon Lukács Miklós mit gondol? Interjú a világhírű cimbalmossal.

lukacs_miki_marosiviktor_kulturpart

Lukács Miklós
Fotó: Marosi Viktor / Kultúrpart

Milyen szerepet tölt be ma ez a hangszer?

A huszadik században történt meg az a forradalom, ami a cimbalom jelenét meghatározza. Ha a zenei folyamatot nézzük, akkor a tizennyolcadik század végén végbement ezen a hangszeren egy nagy változás, mely Schunda Vencel József hangszerkészítő mesternek volt köszönhető. A zenei igény ebben a korban már megkövetelte, hogy a cimbalom koncertpódiumon is részt vehessen. A klasszikus zenei irányzat felvállalta ezt a népi vonalat, akár Liszt Ferencet, akár Erkelt nézzük. Így a cimbalom 1874-ben már négy lábon áll és pedállal van ellátva, tehát nagyon hasonlít a zongorára. A kor zeneszerzői kifejezetten szeretik magyaros hangzása miatt, és hamar elkezdődik a hangszer oktatása is. Bohák Lajos pedig még végigvitt néhány újítást rajta, amit mi a mai napig alkalmazunk.

Van olyan evolúciós változásra esély a cimbalom esetében, mint ami a gitárral, vagy a zongorával is megtörtént?

Abszolút. Különböző próbálkozások már vannak erre, de az a megoldás még nem született meg, ami által a cimbalom tovább tudna fejlődni.

Mi kell hozzá?

Egy jó hangszerkészítő mester, és valaki, aki ért az elektronikához. Ha ez a két ember kölcsönösen tiszteletben tartja a másik szakterületét, és kellően nyitott az új ötletekre – ugyanis ettől kezdve egy új hangszerről beszélünk -, akkor ez a folyamat el tud indulni. De ha el is indul, talán tizenöt-húsz évnek el kell még telnie ahhoz, hogy a fejlődés érzékelhető legyen. Rácz Aladár volt az a cimbalomművész, aki világszerte megismertette a hangszert. A legfontosabb momentum az volt, amikor Sztravinszkijjel találkozott, aki meg is tanult a cimbalmon játszani, majd először csak átiratokat készített, s később különböző zenekari művekben el is kezdte használni. […]

Hogyan találtál rá a cimbalomra?

Mivel édesapám cimbalmos, ismerem a hangszert, mióta az eszemet tudom. Evidens volt, hogy zenét tanuljak, aztán nyolc éves koromban beírattak a Gorkij fasori zeneiskolába, ahol Szakály Ágnes volt a tanárom. A Zeneművészeti Főiskolán cimbalom szakon végeztem. Huszonkét éves koromig, a főiskola befejezéséig kizárólag klasszikus zenét tanultam. Persze hallgattam jazzt, népzenét, popzenét, mindent, ami egy fiatalt megérinthet. Már a zeneiskolában elkezdtem zongorán is tanulni – akkor is inkább az improvizatív, kötetlenebb zene érdekelt, de még nem tudtam megfogalmazni, hogy ez a jazz. A főiskolán megtanultam a klasszikus zenétől, amit egy jó zenésznek meg kell tanulnia, de szerettem volna különböző stílusokban kipróbálni magam, mert kíváncsi voltam. Ekkor jött a balkáni népzene, amit a jazz követett. A teljes interjú itt olvasható.

Forrás: Kultúrpart

 

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon