W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Csorel

Levél nagyböjtre és választásra [Dinamó Műhely]

A demokráciában az, hogy nem akarjuk a munkásokat sanyargatni, azt is jelenti, hogy nem támogatjuk a munkavállalók kiszolgáltatottságát fokozó munkajogi politikát. Az, hogy nem ütjük le ököllel a szegényt, azt jelenti, hogy nem támogatjuk a munkaerőpiacról kiszorulók éhhalálra ítélését és megalázását, és nem tapsolunk az elnyomó büntetőpolitikának.

jesus_cop

Kedves keresztény testvérek!

Sok dolog történt ebben a kormányzati ciklusban, amin nem győzök csodálkozni. Nincs azonban számomra megdöbbentőbb annál, hogy a nemzeti együttműködés rendszerét keresztény emberek is támogatják, és arra készülnek, hogy szavazatukkal hat nap múlva megerősítik, igazolást is adva ezzel a ciklus során történtekre. Ez a kormányzat szinte vegytisztán evangélium-ellenes, amit csak súlyosbít, hogy eközben a maga erkölcsi-politikai önmeghatározásában nem győz a kereszténységre hivatkozni.

Amikor azt írom, hogy csodálkozom azon, hogy ezt a rezsimet keresztények támogatják, azokra gondolok, akik elolvasták és megértették az evangéliumot, és az evangélium valamennyire szíven is ütötte őket. Azért tartom szükségesnek ezt megjegyezni, mert nem kevés emberrel találkoztam, akinek a szótárában a „kereszténység” eleve valami jobboldali társadalmi-politikai attitűd-együttest jelent, amihez a hit és a vallás hasznos, de nem nélkülözhetetlen díszlet csupán, rosszabb esetben a „keresztény” jelzőt egyszerűen úgy értik, hogy nem zsidó. Számukra nincs mit mondanom. Érvelésemet a fentebb tisztázott értelemben vett keresztények figyelmébe ajánlom.

A kormánytámogató keresztényektől a legszívesebben azt kérdezném, hogy amikor olvassák az evangéliumot, hogy nem tűnik föl nekik, hogy minden, ami az evangéliumban van, homlokegyenest ellentétes azzal, amit a politikában támogatnak. Ugye, keresztényként kötelességünk lenne tájékozódni az általunk támogatott kormányzat közpolitikai döntéseiről, és ezek társadalmi következményeiről, és nem megelégedni azzal a nyálas jámborsággal a csöpögésig átitatott valósághelyettesítő narratívával, amit a kormánypárt közvetlen politikai irányítása alatt álló, illetve a tulajdonosaik révén a kormánypárthoz kötődő médiumok sora sulykol? És ugye dolgunk használni az erkölcsi racionalitásukat, vagyis azt a képességüket, hogy a felmerülő erkölcsi kérdéseket ne felületes impressziók alapján, zsigerből ítéljük meg, hanem a kérdésekre adható válaszoknak az általunk helyesnek tartott általános erkölcsi elvekkel való koherenciáját és a következményeik erkölcsi jelentőségét mérlegelve?

A politika iránt érdeklődő keresztények attitűdjeiben két csomósodási pontot vélek felfedezni. Az egyik az érdemesek és érdemtelenek közti különbségtétel, ami a szegényekkel szemben a magasabb státuszúakat preferáló jobboldali közpolitikák támogatására szolgál látens indokul. Ez erősen korrelál azzal az óhajjal, hogy a demokratikus közösségben a kereszténység a közhatalom által támogatott fegyelmező normarendszerként jelenjen meg. A másik a szegények iránti szolidaritás, a kiállás azok igaza mellett, akik a társadalom pereméről, a túlélésért folytatott napi küzdelem közepette és erőforrások híján bajosan tudnak bekapcsolódni a társadalom igazságos berendezéséről szóló demokratikus vitába. Ehhez gyakran társul a másik ember erkölcsi önrendelkezésének tisztelete. Az a helyzet, kedves testvérek, hogy e két attitűd-csoport közül az előbbinek semmi köze Krisztushoz. Dönteni kell, hogy a politikai preferenciáinkat azon az alapon akarjuk-e kialakítani, hogy keresztényként másoknál jobb embereknek, ennélfogva a többiek felkent bíráinak tekintjük magunkat, vagy azon az alapon, hogy szolidaritással és tisztelettel viszonyulunk a többiek felé, különösen azok felé, akik erre a leginkább rászorulnak. Itt van a kutya elásva.

Ami embertelen, az istentelen

Rauschenberger Péter cikke itt folytatódik.

Forrás: Dinamo blog

Hozzászólás

Videó