W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dzsukel, Prikezsia

Korrekt fórum holokauszttagadással

Hogyan kell beszélni a romákról – erről vitáztak Debreczeni József nemrégiben megjelent könyve kapcsán a Közép-Európa Egyetemen kedden délután. Az újabban roma ügyekben is megszólaló Németh György szociológus-közgazdász szerint nem volt roma holokauszt.

Zsúfolásig megtelt a Közép-Európa Egyetem auditóriuma kedden a Nacionalizmus Tanulmányok Tanszék és a Magyar Szociológiai Társaság panelbeszélgetésére, amit „Diskurzus a romákról Magyarországon” címmel rendeztek. Az érdeklődés persze nem véletlen: a rendezvény apropóját ugyanis Debreczeni József – a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció korábbi alelnöke – rövid időn belül hírhedtté vált, Ne bántsd a cigányt! című könyve adta.

Többségi és kisebbségi előítéletek

– Nem a könyvről, hanem a problémáról beszélünk – így próbálta rögtön az elején keretek közé terelni a témát Csepeli György szociálpszichológus, a beszélgetés moderátora, hozzátéve, hogy a szerzőt meghívták ugyan, de ő nem vállalta a beszélgetést, mert könyvét politikai vitairatnak szánta. Az elutasítás talán annak is szólt, hogy a panelbeszélgetés résztvevőiről,  az ELTE, a MTA és a Wesley-Corvinus társadalomkutatóiról már korábbi publikációik és nyilatkozataik alapján is feltételezhető volt, hogy kritikusak a Debreczeni-könyvvel, igaz, akadt a meghívottak közt egy kakukktojás: Németh György szociológus-közgazdász, a jobboldali lapok egyik sztárszerzője, aki szerint – idézzük – „a cigányság bomlástermék, nem része a nyugati kultúrának”. Legalábbis ezt mondta egy két éve rendezett konferencián, s így már a panelbeszélgetés elején sejteni lehetett, hogy ezen a rendezvényen is várható tőle meredek kijelentés. Nem okozott csalódást – de erről majd később.

Csepeli azt tudakolta a pódiumon ülőktől, milyen fogalmakat használnak kutatásaik, tudományos munkájuk, publikációik során, amikor romákkal kapcsolatos kérdéseket feszegetnek. Arra is kíváncsi volt, hogy a romákkal kapcsolatos fogalomhasználat mennyire hasonul ahhoz, ahogy az átlagemberek beszélnek a romákról a mindennapokban.  Kende Anna szociálpszichológus egy tudományos vitát elevenített fel, amelynek lényege: önmagában attól, hogy valaki előítéletes, még egyáltalán nem biztos, hogy velejéig rossz ember is volna. – Nem mindegy ugyanis, hogy az előítéletessége milyen mértékben és hogyan nyilvánul meg – fogalmazott, leszögezve, hogy a tudományos álláspont szerint küzdeni kell már a jelenség ellen is. Kende Anna szerint a kisebbségi és a többségi csoporthoz tartozó emberek között előítéletei megélésében asszimetria fedezhető fel. A többségiek megengedőbbek magukkal szemben, gyakran azt mondják előítéleteikkel kapcsolatban, hogy „ez még belefér”, vagy azt, hogy „jól megalapozott tapasztalaton” alapul. Máté Dezső roma kutató a saját tapasztalatairól beszélt. A fiatal szociológus roma diplomásokkal készített interjúkat egyebek mellett arról, milyen értékeket párosítanak kisebbségi létük mellé. Az egyik probléma szerintük az, hogy amikor a többség cigánynak definiálja őket, ezzel már bizonyos „negatív értékeket” is rájuk aggat. – Ezért a roma fogalom önmagában is nagyon negatív – a megkérdezett diplomásokban csak később alakul ki valamiféle kedvező roma fogalom, amit a saját identitásukkal együtt tudatosan építenek.

„Milyen társadalom az ilyen?”

– Amit írtam, politikusként, a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagjaként írtam, éppen azért, mert Debreczeni a könyvét politikai vitairatnak szánta – ezt már Erőss Gábor szociológus, oktatáskutató mondta, utalva a Népszabadságban megjelent, Cigányútra ment a DK című cikkére, amelyben lesújtó kritikával illeti Debreczeni könyvét, rámutatva a szerző szerinte súlyos tévedéseire. Erőss úgy véli, Debreczeninek jogában áll előítéletesnek lenni, a szociálpszichológia szerint természetes, azonban ez problémává válik, ha egy párt tagjaként fejt ki diszkriminatív nézeteket. Oktatáskutatóként maga azt tapasztalta, hogy az iskolai egyenlőtlenségeket az osztályhovatartozás (szegényebb vagy jobb módú réteghez tartozik-e az illető – a szerk.) jobban magyarázza, mint az etnikai hovatartozás.

Ladányi János szociológus nehezen kapcsolódott be a beszélgetésbe, szerinte ugyanis már legalább nyolc különböző témát feszegettek addig a résztvevők. – A magyar társadalomban él egyfajta hiedelem, hogy mindenre lehet egyetlen objektív információt mondani. Ez nem csak a romákkal van így. Az emberre például rárontanak egy televíziós szereplés során, hogy mondja meg a frankót, hány szegény ember, hány munkanélküli van. Amíg ezt politikus csinálja, addig ez mindig változik, annak függvényében, ellenzékben van-e vagy kormányon. De az elemzőknek rá kell mutatniuk, hogy különböző definíciók vannak – fejtette ki, hangsúlyozva: őt magát nem az érdekli, hogy ki vagy mi a roma, hanem az, hogy „milyen társadalom az, amelyik lecigányoz embereket és cigánysorsban tartja őket”.

„Nem is volt roma holokauszt”

Erre talán példát szolgáltathatott neki Németh György, aki az utolsó megszólalóként rendesen fölkavarta az addig talán kissé álmosan folyó tudományos beszélgetést. – Nem tudom, miért vagyok itt, nem vagyok ennek a céhnek a tagja, ebben a körben úgyis rasszistának tartanak – így kezdte mondandóját, amire a közönség soraiból többen is helyeslően reagáltak. Majd egy fejtegetést adott elő azzal kapcsolatban, hogy a roma kifejezést miért nem tartja megfelelőnek, s miért használja inkább a cigány fogalmat. (A rom, roma szavak a “cigányok” önelnevezése anyanyelvükön – a szerk.) De nem ez volt a megdöbbentő, hanem az alapgondolata, ami tömören így foglalható össze:  ahol a cigányok megjelennek, ott rögtön előjön a velük szembeni előítéletesség és diszkrimináció. Még az USA-ban is. (Ezt talán a közönség soraiban helyet foglaló amerikai ügyvivőnek, Andre Goodfriendnek címezte – a szerk.). – Ha megjelennek valahol, menekülnek előlük, rossz a társadalmi hírnevük, és ettől még szenvednek is – mondta Németh. E ponton a közönségből  Bársony János szociológus közbeszólt, hogy ugyan, nevezze meg már név szerint, hogy kikre is gondol. Németh György ezt a füle mellett elengedve kijelentette, hogy bátor embernek tartja Debreczeni Józsefet, majd leszögezte: Magyarországon nem is volt cigány holokauszt. E ponton a közönség végképp elveszítette a türelmét, és azt kiáltották neki, hogy a holokaszttagadás bűncselekmény. – Tegyenek ellenem feljelentést – így reagált minderre Németh, aki szemmel láthatóan igencsak élvezte, hogy legalább izgalmat hozott a „nagy egyetértésbe”.

Amit nem ír meg az újság, az nincs

Mindenestre Németh olyan nagy erőkkel nem tudta elterelni a szót, mindössze Erőss Gábor reagált rá első körben: „le kell szögezni, hogy volt roma holokauszt”. Majd az oktatáskutató, visszakanyarodva a Debreczeni-könyvhöz, azt hangsúlyozta, hogy az írásban mindössze egyetlen „tézisre” bukkant, ami viszont áltézis: – Debreczeni József ugyanis olyan tabut akar megdönteni, ami nincs. Mintha Magyarországon tilos lenne cigányozni, és végre jön Debreczeni József, aki megdönti ezt a tabut. De hát ennek éppen az ennek ellenkezője az igaz! Úton-útfélen cigányozik mindenki – fogalmazott. Ladányi ehhez kapcsolódva annyit mondott: a kutatónak az is érdekes, hogy egy baloldali párt elnökhelyettese miért is tartja fontosnak, hogy megírja ezt a könyvet. – Sokadszor történt meg, hogy a baloldal iszonyatos dolgokhoz adta a nevét – tette hozzá.

De azért hiba volna alábecsülni Németh György kitartását: e ponton újra szót kért, a közönség soraiban ismételt felháborodáshullámot kiváltva ezzel. Visszatért a roma holokausztra, s közölte: az bizonyítja a holokauszt meg nem történtét, hogy az akkori sajtóban nem volt nyoma. – És még a kiadott rendeletekben sem volt nyoma. Ne hasonlítsuk össze a zsidósággal! A nyilas pártnak is volt cigány tagozata – fejtegette, de mintha az így kiváltott döbbenet sem lett volna elég,  így folytatta: – A cigány szellemes, ravasz, ügyesen tárgyal. Miért? Mert kereskedő. Intellektuális fölényben volt, ahol letelepedett az ott élő népekhez képest. Többet tudott a világról, mint a már letelepedett népek – mondta, megtoldva mindezt azzal, hogy a cigányok társadalmi kapcsolatait annak idején a tisztasághoz való viszony határozta meg. Szerinte a „gádzsókat” a romák tisztátalannak tartották, s ezért alakítottak ki zárt társadalmat. Majd meglepő következtetéssel odáig jutott, hogy ma is azért vannak cigány többségű iskolák, mert a szülők nem szívesen vinnék nem romák közé a gyerekeiket. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy örül a roma értelmiségieknek, és tiszteli felmenőiket, mert képesek voltak kitörni ebből a zárt társadalomból.

A beszélgetés végén Csepeli kérdésére Németh György kifejtette, hogy idegenül érezte magát a beszélgetésben, és megállapította, hogy tényleg nem egy nyelvet beszél a jelenlévőkkel. – Annak a fogalomkészletnek, amellyel az előítéletességről, sztereotípiákról beszélünk, a cigányok integrálódásának, jövőjének szempontjából nulla jelentősége van – fogalmazott, emlékeztetve arra, hogy Debreczeni részéről jogos a tabudöntögetés igénye. A pódiumon ülőket megszólítva azt mondta: – Önöket egyfajta nárcizmus hajtja, az emberiséggel való jótét etikája hevíti, ezért kevéssé tudományosak”.

A közönségből hozzászóló Daróczi Ágnes roma közéleti aktivista indulatosan szólt  a beszélgetés szervezőihez. Nem értette, mit keres a pódiumon Németh György, és kifogásolta azt is, hogy a panelba egy fiatal, tapasztalatlan roma kutatót hívtak meg.

Ónody-Molnár Dóra

Update: a megszólított ifjú kutató, a phd-hallgató Máté Dezső válaszolt a rendezvényen Daróczi Ágnesnek. Szerinte azért volt a meghívottak között, mert, idézzük: “Egy újabb perspektívát képviselhetek a magyar tudományos életben fiatal roma kutatóként. Ez egyébként nem valósulhatott volna meg, ha ők (Daróczi Ágnes és kortársai – a szerk.) nem hozzák létre évtizedekkel ezelőtt a Roma mozgalmakat és nem teremtenek nyilvánosságot a romáknak.”

 

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon