W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Főkategória

Jogállásban a város többi lakosához hasonlóak – kolozsvári cigányok a 18. század végén [Erdélyi Krónika]

Kolozsváron a 18. század végén a cigányok nagy része letelepedett volt, a vándorlók aránya szinte megegyezett a nem cigányokéval, főként zenéléssel és kovácsolással foglalkoztak, a téglavetés még ismeretlen volt számukra. Nagy Pál történész hiánypótló írása a kolozsvári cigányokról az Erdélyi Krónika hasábjain.

kolozsvar1617

Kolozsvár 1617-ben

II. József (a kalapos király, Mária Terézia fia és utóda a magyar és cseh trónon) a cigányokkal kapcsolatban a letelepítési, asszimilációs politika híve volt.

1781. január 18-án rendelte el Erdélyben a cigányok összeírását, célja a letelepítési politika előkészítése volt, amire az elkövetkező években sor is került.

A Gubernium [Erdélyi Kormányzóság] tudni akarta a cigányok számát és tájékozódni akart, hogy beletartoznak-e a társadalmi hierarchiába, ellenőrizhetők és adóztathatók-e.

Az erdélyi városok közül Brassóban és Nagyszebenben élt a legtöbb cigány. Kolozsváron a cigányok lélekszáma 324 főre volt tehető. A cigányok aránya 2,3 % volt a városban.

Letelepült volt 68 %, vándorló 32 %. Ez utóbbiak nem csavargónak számítottak és ez az állapot nem értelmezhető jogon, illetve társadalmon kívüliségként. A rendi társadalomba ők is beletartoztak. Azoknak, akik vándorló életmódot folytattak, a nem cigányok között is jelentős volt a száma, a cigányok és nem cigányok között a vándorlók aránya majdnem azonos.

Az összeszámolt családfőkből 50% muzsikus, 42% kovács, 1 varga, 2 napszámos, 1 pajzsgyártó, 1 vak, 1 esetben pedig nincs bejegyzés. A családfők 92 %-a kovács és muzsikus. Tekintetbe véve, hogy a városban dolgoztak nem cigányok is kovácsként és zenészként, illetve számolni kell nem hivatásos paraszt muzsikusokkal is, a cigányok megélhetése nem volt biztos az aránytalanság miatt. A téglavetés, amit a 19. század derekán már sok cigány végez a város keleti határában a cigányhurubák [földkunyhók] mellett, a 18. század végén még elő sem fordul.

1200px-Cluj_1897

Kolozsvár 1897

Vallásilag a római katolikus és református felekezet között oszlottak meg, 80-20 %-os arányban. Azt mondhatjuk, hogy felekezet szempontjából a város többi lakosához hasonlóak, akárcsak jogállásban.

A cigányok Kolozsváron a középkor óta térben is elkülönültek. A 18. század előtt a cigányok a városfalon kívül, a keleti hóstátban és attól délre lakhattak. A Cigánysornak nevezett rész, amely ténylegesen nem utca, a 18. században (1734 és 1763 között) alakult ki azután, hogy a falak előterében az építkezési tilalmat feloldották.

A kolozsvári cigányok beletartoztak a város társadalmába, az akkori „hóstátiak” sajátos világába, a helyi népességet kiszolgáló alsó rétegekéhez hasonló pozíciókban. A cigányok egy része az apáról fiúra szálló tanult mesterség megtartása, illetve az abból való megélhetés érdekében földrajzilag mobil volt. A cigány népesség már a 18. században is differenciálódott, a társadalmi és vertikális mobilitás azonban mérsékelt volt, a 19. században a polgárosodással vált erőteljesebbé. A teljes cikk részletes adatokkal és forrásokkal itt olvasható.

Forrás: Erdélyi Krónika

Comments are closed.

Videó