W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dik!, Dzsukel

[Háy János] A zebra

Ismerte a helyi rendőrt, akinek mániája volt a rend betartatása, különösen a mélyszegénységben élő lakosok esetében, akikről meg volt győződve, hogy a létük eleve rendbontás.

A legkiszolgáltatottabb embereket gyakran büntetik meg olyasmiért, amiért másokat nem. Önkéntesek segítségével eseteket gyűjtöttünk, melyeket kortárs írók dolgoztak fel. (RSK)

Egy mélyszegénységben élő, többszörösen hátrányos helyzetű, sokgyerekes apa bandukolt a főút mentén, ami épp a falu közepén kanyargott keresztül. Közmunkás volt és az alvégben tisztították az árkokat, ő meg a fölvégben lakott, ahogyan általában a többi mélyszegénységben élő társa is. Ahhoz azonban, hogy a fölvégben lévő düledező házikóját, mert volt neki házikója, ennyire jól megy a közmunkásoknak manapság, szóval, hogy ezt a házikót elérje, át kellett kaptatni a főúton. A biztonságos közlekedés érdekében néhány éve zebrát festettek fel, mégsem lehet, hogy gyerekeket gázoljanak el nyakra-főre a volán-buszok. Tudta ez az ember, hogy ott kell átmennie, meg ismerte a helyi rendőrt, akinek mániája volt a rend betartatása, különösen a mélyszegénységben élő lakosok esetében, akikről meg volt győződve, hogy a létük eleve rendbontás.

Nem is tudta ez a rendőr, mert nem forgatott társadalomtudományi szakmunkákat, hogy mennyire fején is találta ezzel a szeget. Ment, mendegélt ez az ember, így meseszerűen, mert bár igyekezett rendbentartani a ruháját, az említett szociológiai besorolás miatt mégis úgy nézett ki, mintha egy Benedek Elek meséből lépett volna elő. Szóval ment, mendegélt és elérte a zebrát. Ám a zebrával mi történt, munkások voltak ott és épp festették. Jó napot munkások, mondta az ember, a munkások meg, hogy jónapot. Mért kell festeni, kérdezte az ember. Mert a cigányok ellopták a csíkokat. Az anyját, csodálkozott ezen a mélyszegénységben élő ember. Nem a te rokonaid voltak, mondták így barátságosan, mert annyira szerették ezt az embert, hogy mindenki tegezte őt a faluban, még a gyerekek is. Az én rokonaim, kérdezett vissza, s járatta a fejét rajta, minek is kéne ilyen fehér csík az ő rokonainak, s hogy nem látott-e ilyen csíkokat a Kalinál, a Mucurnál vagy a Kágyesznál, de nem emlékezett. Talán a Duszkonak kellett, hogy szabadon átmehessen a Mucur feleségéhez, merthát köztudomású volt, hogy ott van valami, legalábbis a Duszko felesége ezt kiabálta, hogy sarlóval vágom le a farkadat, ha átmész, de csak fát hasogatni, mondta a Duszko, akkor fejszével, mondta az asszony, de nem, ott sem volt. Nem, mondta az én rokonaim nem lopnak, zebrát biztosan nem. Majd azért utánanéz a hatóság, mondták a munkások.

És a körzeti megbízott mi okból van itt, kérdezte az ember, mert a hatóság szóra rögvest észrevette a Hagyó Sanyit, aki ott feszített az út közepén galambszín egyenruhájában. Nehogy minket is ellopjanak, mondták a munkások és tovább festettek. Embert? Hát, már volt ilyen. Á, mi nem, mondta a mélyszegénységben élő, többszörösen hátrányos ember, legfeljebb az oláhcigányok a szomszéd faluból, és nevetett, mert szeretett a szomszéd falu lakosain viccelődni, főleg mert azokat ő is cigányoknak tartotta. És akkor hogy megyek most át, kérdezte a mélyszegénységben élő többszörösen hátrányos és persze sokgyerekes férfi. Itt a zebra mellett, ahol a bóják vannak, mert valójában arra vigyázok, mondta a körzeti megbízott, nehogy valaki hazavigye a gyereknek összerakós játéknak, ha épp legóra nincs pénz. Az már igaz, mondta az ember tényleg olyan, mint egy játék, s hogy valóban bármelyik gyerek tudna egy ilyesminek örülni. Szóval mellette? Hát, ha rajta nem lehet, mondta a rendőr, s erre a mélyszegénységben élő sokgyerekes ember nekiindult, hogy keresztülvág az úton.

Épp átért, mikor látja, hogy a rendőr ott magasodik előtte, ő alacsony termetű volt, az út túloldalán. Ember, minek van zebra, ha te nem azon jössz át. Hát festik. És? Az azt jelenti, hogy nincs? Nem, attól, hogy festik, van, de hát maga mondta, mondta az ember, hogy itt menjek át. Én mondtam, és te mindent megcsinálsz, amit mondok, felakasztod az anyádat, ha azt mondom, kösd fel. Azért az anyámat nem kellene, mondta az ember, és nyelt egyet, mert mást már ezért pofán csapott volna, de a rendőrt nem merte. Személyit és lakcímkártyát. Minek, kérdezte az ember. Mert ez itt szabálysértés. Mi a szabálysértés? Tiloson való átkelés, magyarán a közlekedési szabályok megsértése. Hát, hát, kapkodott levegő után az ember. De én jóindulatú vagyok, mert csak így lehet élni, nem? De,de, mondta az ember. Úgyhogy ez, ha jól számolom, és egyösszegben levonom belőle a jóindulatomat, akkor tízezer forint és tíz napon belül kérem befizetni, mert ha nem, az összeg elindul a növekedési pályán, vihogott, mert ezt a növekedési pályát nagyon viccesnek gondolta, egy továbbképzésen mondta az oktató.

A férfi nem szólt, úgy bámult a rendőrre, mint egy kétismeretlenes egyenletre, még akkor is azt hitte vicc, mikor a körzeti megbízott a kezébe nyomta a csekket. Az mi, kérdezte otthon a felesége. A férfi elmondta. A gyerekek örültek, hogy nekik olyan apjuk van, hogy inkább kikerüli a zebrát, mint átgyalogoljon rajta, az mégiscsak állatkínzás. És meséltek arról, hogy mennyire jó volna, ha lenne itt a faluban zebra, vagy elmennének Pestre az állatkertbe, legalább a zebrát megnézni meg a zsiráfot. Aztán este lett, mint minden nap este, és lefeküdtek. A mélyszegénységben élő többszörösen hátrányos helyzetű férfi elalvás előtt átszámolta a pénzt, amit egy közmunkás kap, meg a gyest és a családi pótlékot, és az asszony napszámbevételét, levonta belőle a tízezret, s tulajdonképpen a lényeg nem változott, semmiképpen sem volt elég, a tízezer nélkül és a tízezerrel együtt sem. Elaludt, majd lesz valami.

Éjjel azt álmodta, hogy mennek, az egész család, és ott állnak az állatkert kapujában, hogy családi jegyet vegyenek, de nem jön ki a bevételből, mert egy családi jegy két felnőtt, két gyerek. Talán csoportos jegy, vetődött fel benne, osztott-szorzott, de az sem jött ki a pénzből. Ott álltak és nézték, hogy mennyi más család megy be, és akkor a gyerekek sírásba fogtak, főleg a kicsik, mire ő azt mondta, ne búsuljatok, viszek én haza egy zebrát. Tényleg apu, mondták a gyerekek, tényleg, mondta az ember, s másnap, ahogy ígérte bevezetett az udvarba egy zebrát, a tyúkok közé, meg a kacsák közé, meg a kutyák közé. A gyerekek nem hittek a szemüknek, kiabáltak, sikítoztak felmásztak rá, etették, simogatták, egymást lökdösték el mellőle, mert mindegyik mellette akar lenni.  Ebben a sivalkodásban hirtelen felriadt a mélyszegénységben élő ember, mert azt hitte a rendőr ott áll az ágya mellett. Áll, kis füzettel a kezében, nézi az álmát és írja a csekket, hogy álomban elkövetett bűncselekmény, tízezer, húszezer, két év letöltendő… Álmodni sem merte azt, állatkert, zebra az udvarban, ami neki is, ahogyan a gyerekeknek is, csak álom volt.

Háy János

zebraKapcsolódó:

[Kukorelly Endre] Ezért kifizette – Helyzet, leírás

[Parti Nagy Lajos] Romabicikli

[Spiró György] Változatok

Létük eleve rendbontás

 

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon