W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dzsukel

[Glonczi Ernő] Egy cigány ember Londonban

Én nem elmenekültem Magyarországról, a saját hazámból – ahol mellesleg idegenként üldöznek és halálraítéltek – hanem kimenekítettem magammal egy darabot abból a kultúrából, amire valaha büszke volt a világ, manapság azonban pont otthon már nincs rá kereslet, mert a vészjós tömegpszichózis általános méreteket öltött. Bár már nem vagyok rá büszke, de soha sem tagadom meg, hogy magyar vagyok és cigány.

Glonczi Ernő költő, műfordító naplóbejegyzéseit közöljük mostantól új sorozatunkban. A miskolci cigány embernek nem volt maradása, elindult szerencsét próbálni – 51 évesen… Az RSK olvasóival megosztja örömét és bánatát. 

glonczi_erno_

2014 augusztus 2.

Londonban keresek sürgősen olyan szállást, ami elfogadható árban van, és egy, vagy két személyes szobával rendelkezik. Priviben várok segítséget!

***

2014. augusztus 3.

Tegnap majdnem nekem jött a zebrán egy fehér autó, fekete sofőrrel. Megálltam: – Hát, mi van more, nem tudod kit kell elütni? Kacagtak. Azt mondták, én egy english comedy vagyok. Hát… Inkább, mint egy hungarian tragedy 🙂

2014. augusztus 4.

Eddig tartott a vakáció, weekend, holnaptól azzal foglalkozom, amiért itt vagyok. Ez csak annyit jelent, hogy nem leszek elérhető, de ne aggódjon senki, nem fog történni velem semmi baj. Családom és barátaim: szeretlek titeket!

2014. augusztus 8.

Vele fel se merültek nyelvi nehézségek 🙂

glonczi_erno004_horse

Én nem elmenekültem Magyarországról, a saját hazámból – ahol mellesleg idegenként üldöznek és halálraítéltek – hanem kimenekítettem magammal egy darabot abból a kultúrából, amire valaha büszke volt a világ, manapság azonban pont otthon már nincs rá kereslet, mert a vészjós tömegpszichózis általános méreteket öltött. Egészen pontosan kétharmadot. Bár már nem vagyok rá büszke, de soha sem tagadom meg, hogy magyar vagyok és cigány.

2014. augusztus 9.

Ma szabadnapom van, így kicsit bővebben is írhatok azoknak a testvéreimnek, barátaimnak, akik kíváncsiak az itteni állapotomra. Többször bátorítottam a jóindulatú kíváncsiskodókat, hogy engem kérdezzenek, mindig válaszolok, és legtisztább forrás mindig az első kézből kapott információ.

A héten három munkanapom volt, mint azt már tudjátok, egy kertben dolgozom. Elmondhatatlan élmény, és nem azért, mert titok (olyan amúgy sem létezik, csak információhiány van, például, aki az ABC-ből csak az alfát ismeri, az nem tud mit kezdeni a gammával, hiába van az orra előtt egy nyitott könyvben, az omegáról meg már nem is beszélve) hanem azért, mert a szavakat ma már egyre inkább csak félreértésre használjuk, vagy pedig fegyverként élünk vissza velük.

Első nap: A főkertésszel bejártuk az egész kertet. Mindent megmutatott, úgy, hogy közben egész nap kb. hat szót szóltunk egymáshoz. Nagyszerű mester. Külön-külön ismer minden fát és bokrot. név szerint.
Aztán egy rózsakertbe vitt. Bár még teljes pompájukban virítanak, minden tőn akadtak elnyílott csonkok, hullt szirmok, rozsdás, rőt levelek, élettelenül kiszáradt ágak. A legelső művelethez, a gyökerek megtisztításához le kellett térdelni a bokor elé. Így lehet legegyszerűbben áttekinteni a termőtalajt, mennyi a gyom, milyen nedves a föld, mennyire él a növény. Persze, lehet másként is csinálni, de ennek ez a legegyszerűbb, legközvetlenebb és leghatékonyabb módja. Aztán meg kellett szabadítani a növényt a felesleges és haszontalan terhektől, hogy könnyed, szellős, tiszta és áttekinthető, szemet gyönyörködtető legyen a rózsaágy. Az így kikerült szerves anyagokból komposzt lesz, amit tavasszal kiszórva friss tápanyagként szívhatnak majd fel a megújuló tövek.

glonczi_erno003

Második nap: Kaptam egy hatalmas és gyönyörű részt, amiben már egyedül dolgozhattam. Utána a látvány tökéletes és felemelő volt. A tüskék által ejtett, mindkét kezemet, karomat elborító sebek nem sajogtak többé, csupán némán jelezték, hogy a munka elvégeztetett.
A nap második felében azt a sövényt gondoztuk, ami a kert határát szabja ki. Igazi dzsungelharc volt a mindenhová erőszakosan betolakodó és burjánzó gazzal, ami elfojtotta, buján befedte és beárnyékolta az örökzöldet. Első pillantásra még a felismerése is komoly próbatétel volt, hisz felvette a nemes növény színét, még formáját, alakját is leutánozta. Az előre küldött két munkást azonban nem tévesztette meg a látvány. Én a döbbenetes mennyiségű, méterről-méterre kimetszett csúf, szúrós, glonczi_erno005_templetapadós gazt raktam villával a kocsira, szállítottam a kert másik végébe, és raktam le. Körbe-körbe, fél napon át, mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy. Nem mást és nem másképp, mert az már nem ugyanaz a munka lett volna.

Harmadik nap: Végignézve igen markánsan elkülönült egymástól a sövény két fele: az egyik már meg lett tisztítva, a másik még a gaztól burjánzott. Aznap már én metszettem. Gondosan, alaposan, vigyázva minden vágásra, ahogyan egy sebész operál. A nap végére elkészültünk a munkával. Nem előbb, nem később. Pont akkor, amikor a munkaidő lejárt, és elközelgett az óra.
Hétfőn is dolgozom, nem tudom az összegyűjtött, nagy halomban álló gazzal mit csinálunk majd, komposztáljuk, vagy elégetjük…a hamu jót tesz a savas termőtalajnak, lúgosítja, finomítja, szelídíti. Ez még rejtve van előttem, viszont holnap Istentiszteletre megyek.

Szeretettel ölelek mindenkit, aki ezt olvassa, legyen szép hétvégétek!

2014. augusztus 11.

Miskolciak, Tamás Attila, Csendes József, és a többiek, akik feleszméltek végre a mesterséges kómából, tudjatok róla, hogy lélekben veletek vagyok.
Úgy döntöttem, hogy az első fizetésemnek az egy tizede természetesen Istené, de egy másik tizedét felajánlom a ti megsegítésetekre.
Tudom milyen egy évig egy betonkriptába halálraítélten élni és kitartani, nem megalkudni, nem feladni, mindvégig rendíthetetlenül bízni Isten szent rendjében, akkor is, ha teljesen és reménytelenül egyedül maradunk, akkor is, ha mindenki elpártol tőlünk. Tudni azt, hogy Isten rendje mindig az élet, mindig a szeretet, mindig a béke, és végül mindig a fény győzelme a sötétség felett.
Ma is felkelt a Nap, legyőzve az éj kaotikus sötétjét, amely mindig csak kis időre uralhatja el világunkat. Én tudom, hogy az igazság Miskolcon is győzelmet arat, akkor is, ha most ez még reménytelennek, irreálisnak tűnik.
Ha szükségetek van a személyemre is a támogatásomon túl, akkor bárhonnan indulok haza, mert ha Isten hív, vagy a család, vagy a haza, akkor nincs semmi más, indulni kell az embernek. Elvégre vannak az élettől fontosabb dolgok is. Mit ér vegetáció elvtelenül, megalkudva és meghunyászkodva, tört gerinccel, Istentől és embertől elhagyatva.
Valaki, valamikor ezt úgy mondta: Mit ér, ha az ember megnyeri az egész világot, de a lelkében kárt vall?

Én is csak kitartásra és hitre, hűségre biztatlak benneteket, amit pedig kérek, az a bankszámlaszámotok. Legyen szép napotok, bízzatok Istenben, és győztök!

***

Ma megkérdezte tőlem egy valóban fontos ember, mi a lakcímem. Mondtam neki: az Miskolcon volt, de most éppen “homlesz” vagyok… Sőt, ha lehet ilyet mondani, amellett még “vörklesz”, és “manilesz” is… Itt megálltam, mert láttam az arcán, hogy ezt most nem fokozhatom tovább, mert a szeme nem tud tágabbra nyílni, a szája sem tud jobban elkerekedni, miközben hangtalanul azt leheli: óóóhhhh… Nem bírtam mosoly nélkül megállni az elképedését. Erre hatalmas kacajban tört ki, és megölelt, majd kicsit eltolva magától mélyen a szemembe nézve azt mondta: te nem hontalan vagy, hanem kozmopolita, munkahelyed pedig maga a Föld. Hát mondhatni sovány, sovány, de valódi vigasz volt, ami boldogsággá varázsolta azt a pillanatot… Hogy mit tudnak itt ezek az emberek! Döbbenetes! 🙂

2014. augusztus 14.

London egyszerűen mesés. Aki szereti és élvezni képes az emberi kultúrák, népek és nyelvek sokszínűségét és egyidejű kavalkádját, az nem hiszem, hogy elvágyik ebből a városból.

glonczi_erno007_londonEz a fajta “multikulti”, ahogy otthon szoktuk becézni, minden síkon és minden szinten a szemünk elé tárul, a sarki fűszerestől kezdve egészen a királyi palotáig. Ami nekem antropológusként a legelbűvölőbb, hogy senki sem próbálja rejtegetni, palástolni a másságát, és ezt nem is várja el tőlük senki. Ez elég kézenfekvő, nem? Az lepné meg az ittenieket igazán, ha ez nem természetes jelenség lenne, és például egy indiai elkezdene angol lordot játszani, vagy, ha egy arab sejk rasztás hajjal reppelne a zsinagóga főterén. Nos, az ilyesmi elsőként és főleg: gyanús lenne. Aztán meg, nem is komikus, sokkal inkább szánalmas. Így viszont, azonnal tiszták a viszonyok, első körben mindenki az, akinek látszik. Enélkül minden sikeres kommunikáció elindíthatatlan lenne, és csak félreértésekre, indulatokra és sérelmekre teremtene alapot.

***

A buszon tegnap szórakozottságomban hirtelen nem tudtam, hogy hol vagyunk. Körülnéztem, kitől kérhetnék információt: baloldalt egy család ült, egy ijesztően fehér, már-már vörös nő utasította rendre két kisfiát, akik vidáman és hangosan nevetgéltek valami jópofa dolgon. Csak úgy csillogtak ferde metszésű kis szemeik. Végül az anyuka végső fegyverként azzal ijesztett rájuk, hogy most már szól az apjuknak, és hát akkor majd… Ekkor vettem észre, hogy mögöttük ül a kínai apuka, akinek szeme cinkosan összecsillant a kis huncutokéval. Mögöttem viszont egy méltóságteljes indiai nő ült, teljes pompájában, talpig selyemben, hogy meg se mertem szólítani. Előttem a két fekete srác egymással se beszélt, mindkettőnek egy-egy hi-fi torony volt a fejére építve. Végül a jobb oldalamon ülő helyi hobóhoz fordultam, aki útbaigazítás előtt kötelezően kifaggatott, ki vagyok és honnan jöttem, és mit csinálok én épp Londonban. Leszállás előtt szerettem volna egy kézfogás kíséretében megköszönni a társaságát, és rákérdeztem:
– Your name is…..?
– Bond. James Bond – vágta rá gondolkodás nélkül, pókerarccal, majd még hozzátette, from Russia.

És akkor még én vagyok egy english comedy! Hm…

 

Glonczi Ernő költő, műfordító
glonczi_erno1963 -ban születtem Szikszón. Szüleim gyári munkások voltak, részben vidéki, autentikus cigány közösségben, részben pedig nagyvárosi, magyar környezetben nőttem fel. Valószínűleg ennek köszönhetem kettős identitásomat: cigány származású magyar állampolgár vagyok, egyaránt értve, bírva és tisztelve mindkét nép kulturális örökségét. Környezetemben, és szűkebb családomban is ezt szorgalmazom, munkámban és magánéletemben, szóban és írásaimban egyaránt.
Több, mint egy évtizedig kórházban dolgoztam, intenzív szakápoló és pszichotherápiás asszisztensként. Ezután kulturális -és vizuális antropológiát tanultam a Miskolci-Egyetemen.
1990 óta folyamatosan publikálok különböző szépirodalmi és közéleti fórumokon és antológiákban, önálló verseskötetem 1992 -ben jelent meg A vízesés zajához címmel. Forrás.

Interjú Glonczi Ernővel itt

Pilinszky János: Mert áztatok és fáztatok (Rónay Györgynek) című versét Glonczi Ernő szavalja 2012. október 17,-én Miskolcon, amikor a szélsőjobbos gárda masírozott a városban.

A napló folytatása itt olvasható

 

Comments are closed.

Videó