W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dzsukel

Cigány hazafiak a ’48-as szabadságharcban

A vagyonos ember, akinek házában Kossuthék tanácskoztak és az első zenész, aki a harcok kitörésekor egyből szolgálatra jelentkezett – két cigány hazafi a ’48-as szabadságharcból.

A romák szabadságharcban betöltött szerepének bemutatásával még bőven van tennivalója a történettudománynak. Források elsősorban a zenészek szerepéről kerületek elő, de a romák harcoló honvédekként is kivették a részüket a küzdelmekből. Mostani írásunkban két olyan embert mutatunk be, akik méltán voltak a korszak megbecsült alakjai, a magyar nemzettudat formálói.

A reformkort megelőző időszakban Mária Terézia és II. József kényszerasszimilációs törekvései finoman szólva sem kedveznek az etnikus identitás megélésének, és persze nem szabad elfelejteni, hogy a nemzettudat az európai „többségi” népeknél is éppen a XIX. század közepére alakul ki, illetve erősödik meg, az országhoz való kötődés teremtett szorosabb kapcsolatot a sokféle náció között. A szabadságharc korabeli honvédlajstromokban nem ritkán előfordult a „cigány” a megjegyzés rovatban, de ott és akkor ez nem a nemzetiségre, hanem a társadalmi állásra utalt. A nemzetiség a mai formában nem volt értelmezhető fogalom, ezért azt nem is tartották nyilván.

Akit a grófok is magáztak 

boka_karoly5

Boka Károly
Latkóczy Lajos festménye / europeana collections

Boka Károly korának híres hegedűse, zenekarvezetője volt. 1808-ban született Debrecenben. Tehetségére hamar fény derült, az 1840-es évekre országos hírnévre tett szert.  Tekintélyében nagy szerepet játszott, hogy vagyonos emberként Debrecenben nagy szőlője és a város központjában az egykori Várad utcában értékes háza volt, amelyben bormérés is működött. A térség földbirtokosai mind barátai voltak, a kor úri divatjának, a vadászatnak is együtt hódoltak. A korabeli leírások megemlítik, hogy aligha volt rajta kívül cigány ember, akit Telekiek, Almásyak, Kállayak, Degenfeldek és Károlyiak magáztak volna.

Amikor a szabadságharc idején a kormány székhelyét Pestről Debrecenbe tették át, a fáma szerint Kossuth és minisztertársai gyakran tették tiszteletüket Boka házában, még bizalmas tanácskozásokat is tartottak ott.

A vesztes debreceni csata során az oroszok benyomultak a városba és kifosztották. Boka Károlyról a következő anekdota maradt fenn ezzel kapcsolatban: a Habsburg házat segítő oroszok az ő házát sem kímélték, vittek minden mozdíthatót, köztük a falon függő, száz aranyat érő cremonai hegedűjét, de a ruhákat, cipőket is. Bokának meg kellett jelennie Paszkevics orosz főparancsnok szállásán, hogy hegedűjátékával szórakoztassa a győztes tábornagyot. Tüntetőleg – házának kifosztására utalva – papucsban jelent meg. Az ebédnél jelen volt Zichy Ferenc gróf, a Habsburgok által az orosz sereghez kinevezett kormánybiztos is, aki erélyesen rendre utasította Bokát, amiért az nem kevés szarkazmussal a „Megvirrad még valaha, nem lesz mindig éjszaka” nótát is eljátszotta. Boka a feddésre így felelt: – Méltóságos uram, ha már elvitték a hegedűmet meg a vagyonomat, vigyenek el engem is!

Gramofon felvétel kb. 1908-ból:

Boka 52 éves korában halt meg Debrecenben 1860-ban. Utolsó útján 200 muzsikus kísérte. 1886-ban a debreceni közönség gránit sírkövet állíttatott neki emlékül.

Kossuth hadnagya

Sarkozi_Ferenc

Sárközi Ferenc idős korában

Sárközi Ferenc 1820-ban született a Fejér megyei Gárdonyban. Apja, Sárközi János, Esterházy Pál herceg zenészeként szolgált. A pesti és bécsi konzervatóriumokban tanult Sárközi első zenekarát még 1835-ben Pápán alakította meg, a forradalom már Pesten éri.

A közvélekedés szerint ő volt az első cigányzenész, aki a harcok kitörésekor jelentkezett a bandájával. Felajánlását hamarosan hadnagyi ranggal hálálta meg a sereg. (A korabeli hadviselésben nagy szerep hárult a zenészekre. A katonai toborzások mellett a harcok során is nagy számban használtak zenészeket mindkét oldalon. Ilyenkor szerepük a csata közbeni lelkesítés volt.)

Karmesterként osztották be a zalaiakból verbuválódott 47. zászlóaljhoz, mellyel részt vett Budavár bevételénél, Komáromnál, Sarkadon és a debreceni ütközetnél. Világosnál elfogták, s mivel hadnagyi rangban volt, Aradra akarták internálni, és valószínűleg ki is végezték volna, ha a szerencse, na meg Gróf Forgách Sándor császári kormánybiztos nem áll mellé. A grófot még császári gárdista korából ismerte Bécsből, amikor Sárközi zenei tanulmányait végezte az osztrák fővárosban. A gróf közbenjárására Sárközit végül szabadon bocsájtották.

A szabadságharc után Sárközinek – sok sorstársához, pl. Patikárius Ferkóhoz hasonlóan – nagy szerepe volt a nemzeti érzés ébrentartásában. A zenészek ekkoriban országos előadókörutakat tartottak, mindenütt szívesen látták a magyar nemzeti öntudatot dalaikkal megtestesítő, megerősítő muzsikusokat. Róla jegyezték fel először azt is, hogy zenekaraival megfordult külföldi nagyvárosokban. Kortársai a magyar zene külföldi úttörőjének nevezték a Párizst és Londont is megjárt hegedűművészt. 1860-61-ben külföldi körútra indult, bejárta Prágát, Stuttgartot, Carlsruhét, Mannheimot és Hannovert.

 

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon