W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dzsukel, Sukár

Bolond lennék abbahagyni! Egy bécsi roma fiú irodalmi sikere

A 19 éves Mágó Sámuel a rangos osztrák Exil irodalmi-díj ifjúsági kategóriájának idei díjazottja. Az elismerést az 56-ban Ausztriába menekült magyar romák történetét feldolgozó novellájával nyerte el.

A kilencoldalas írást, A szabadság tanúját az osztrák sajtó szerint filmszerűen pergő cselekmény, sejtelmes feszültség, vérfagyasztó pillanatok jellemzik. Mágó a rokonait kérdezte a menekülésről. „Vannak persze, amik nem így történtek meg, hanem éltem az írói szabadság lehetőségével.”- mondja a szerző, aki az írás mellett aktív a közéletben, és közben egyetemre is jár. A budapesti születésű, Bécsben felnőtt fiút a Roma Sajtóközpont a díjról kérdezte.

mago_samuel

Fotó: Martin Schrampf

Mióta foglalkozol írással?
A családomban az irodalom mindig is része volt a mindennapoknak. Édesapám fiatal kora óta imádott verseket írni. A bátyám, Mágó Károly, elismert újságíró Magyarországon, és bár ma főleg a képernyőn látható, sokat dolgozott az írott sajtóban is. Így már a családomon belül is megvoltak a példaképek. Tinédzserként kezdtem el írni. 13 évesen elhatároztam, hogy a bátyám nyomdokaiba lépve én is újságíró leszek. Pesten születtem, de Bécsben nőttem fel. A legtöbb szövegem, versem és újságcikkem az identitásról szól. Leginkább azt járom körül, hogy milyen magyarnak, osztráknak, bécsinek, pestinek vagy éppen romának lenni.

Mit jelent számodra ez az elismerés?
Ez az első irodalmi díjam, és mondanom sem kell, hogy nekem eszméletlenül sokat jelent és óriási megtiszteltetés! Az a legszebb benne, hogy egy olyan szöveggel, egy olyan elbeszéléssel nyertem meg, ami a családomról, azon belül a nagyszüleimről és a nagybátyámról szól, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Ez a díj nagyrészt őket illeti. De azért is jelent sokat számomra ez a díj, mert kisebbségiek kapják. Ezt a díjat magyarként, sőt magyar romaként nyertem, és ez nagyon szép dolog. Nagyon jó látni, hogy ebben az országban a kisebbségeket támogatják. Magyarország ebből a szempontból sokat tanulhatna Ausztriától. Az Exil Irodalmi-díjat csak olyan szerzők kapják, akik előtte még nem publikáltak szépirodalmi alkotást. Sok híres osztrák kortárs írónak, mint Julya Rabinowichnak vagy Dimitrè Dinevnek ez a díj volt az első lépés a sikerhez. Tehát elég rangos díjnak számít.

A díjjal nem csak elismerés és ismertség, de felelősség is jár. Mik a terveid most és a jövőre nézve?
Még a díj előtt elkezdtem két regényt írni. Hogy lesz-e belőlük valami, még nem tudom. Az is lehet, hogy előbb-utóbb a laptopom kukájában landolnak. Mindenesetre szeretnék továbbra is foglalkozni az irodalommal. Egy ilyen nagy elismerés után bolond lennék abbahagyni! Szeretnék majd verseket és regényeket is írni. Most egyébként az újságírásra fókuszálok, már évek óta írok rendszeresen egy osztrák roma lapnak, néhány hónapja egy zsidó magazinnak is. Közben tanulok. Tavaly kezdtem az egyetemet nyelvész szakon, de túl száraz volt, abbahagytam. Idén aztán elkezdtem a szociológiát, illetve a tolmács szakot magyar, angol és német nyelven. Az utóbbi időben a tanulás helyett sokszor az írást és a roma aktivizmust tettem első helyre. A szüleim, a bátyám és a keresztanyám ezért sokszor kritizálnak. Jogosan!

Magyarországhoz milyen viszony fűz?
A szüleimmel Bécsben élünk, de Budapesten születtem, az egész családom ott él. A magyar nyelvben létezik két szép kifejezés, az „itthon“ és az „otthon“. Nekem az egyik Bécs, a másik Budapest – nem kell közöttük különbséget tennem. Pesten a nagyszüleimnél, a nagynénémnél vagy a családomon belül bárkinél otthon érzem magam, ahogy az is természetes, hogy Bécsben itthon vagyok. Bár nagyon szeretem Magyarországot, sokszor kínosan érzem magam, ha külföldön a mai magyar politikáról beszélgetek. Nagyon nem tetszik, ami ezen a címen zajlik.

Úgy tudjuk, aktív közéleti szerepet is vállalsz. 
Tizenhat éves korom óta nagyon aktív vagyok roma ügyekben,  cigányul is megtanultam. A családomban mindig is nagyon fontos volt a cigányságunk, már csak azért is, mert az őseim generációk óta cigányzenészek. Tinédzserként döbbentem rá, hogy sok romának nincs olyan jó dolga mint nekem, és hogy kötelességem a cigányság érdekében felszólalni. A civil tevékenységek mellett számomra a legnagyobb aktivizmust roma ügyben a tanulás, az újságírás és az irodalom jelenti.

Az 1988-ban alapított bécsi Exil Kulturális Központ olyan művészek gyűjtőhelye, akik egy másik, Ausztrián kívüli kultúra és nyelv képviselői. Az 1997 óta létező Exil irodalmi-díj egyben egy irodalmi verseny is olyan osztrák szerzőknek, akik németül írnak, de eredetileg más az anyanyelvük. A cél, új irodalmi tehetségek felfedezése. Évente 8 kategóriában osztják ki a díjat.

sárközi

Comments are closed.

Videó

Roma Sajtóközpont a Facebookon