W3vina.COM Free Wordpress Themes Joomla Templates Best Wordpress Themes Premium Wordpress Themes Top Best Wordpress Themes 2012

Categorized | Dzsukel

Adni jó – nem csak karácsonykor

Az adakozás és jótékonyság főszezonja advent és karácsony, de akadnak, akik nem várnak eddig a segítségnyújtással. Összegyűjtöttünk néhány történetet 2015-ből, segítségre szorulók és segíteni vágyók örömteli egymásra találásáról. Ezúton is köszönetet mondunk az adományozóknak!

karacsony

Munkánk során hétről-hétre találkozunk nehéz emberi sorsokkal, olyan történetekkel, amelyeknek szereplői sokkal többre hivatottak, vagy sokkal jobbat érdemelnének. A mi eszközünk a klaviatúra, a mi segítségünk a nyilvánosság biztosítása – innentől pedig számos történet önálló életre kel. Sokszor kapunk megkeresést egy-egy cikkünk megjelenése után, amiben az olvasók a segítségüket ajánlják fel.

„Nekem is volt egy olyan időszak az életemben, amikor nem volt munkám, és hónapokig a krumplinak minden formáját ettem. Paprikás krumpli, krumplis tészta, krumplileves. Egész életemben nem ettem ezekből annyit, mint akkor.” – meséli Zsuzsa, aki annak a családnak a támogatására jelentkezett, akiknél napi 253 forint jut ételre fejenként. „Lászlóék története egyszerre volt humoros és megrendítő számomra, mivel emlékeztetett erre az időszakra.”

A háromgyerekes család Zsuzsától és egy másik felajánlótól is kapott segítséget. „Megkeresett egy hölgy és egy fiatalember, mindketten utaltak pénzt nemrég. Jól jött a segítség, meg is köszöntük nekik. Élelmiszerre költöttük, és a gyerekeknek tudtunk gyógyszert venni belőle.” – mondta László, akinek családját Zsuzsa nem csak most, hanem hosszabb távon is szeretné támogatni. „Július óta van újra munkahelyem, amíg anyagilag megengedhetem, segíteni fogom őket.”

A segítők számára fontos, hogy lássák az adományozás eredményét, és – ellenben az adományozók többségével – Zsuzsa igényli a személyes kapcsolattartást is. „Amikor felajánlottam a segítségem, még nem tudtam, hogy Lászlóék messze laknak Budapesttől. Telefonon beszéltünk, már akkor is megköszönte a segítséget, de néhány nap múlva újra felhívott, hogy még egyszer megköszönje, és boldog ünnepeket kívánjon. Ez bíztató, jó tudni, hogy fontos nekik a segítség, és nem feledkeznek meg róla. Remélem, egyszer személyesen is találkozhatunk.” – mondta Zsuzsa, aki évek óta lehetőségeihez mérten segít a rászorulókon.

Nyár végén írtunk a hencidai Beátáról és családjáról, akiknek a házát hatvanezer forint tartozás miatt árverezték el a fejük felől. Egészen mostanáig nagy hányattatásokon mentek keresztül: aludtak szabad ég alatt, utaztak több száz kilométert az anyaotthonig majd vissza, és éltek meg több sikertelen adás-vételt.

Cikkünk megjelenése után egy Moszkvában élő magyar nagyvállalati vezető ajánlott fel komoly támogatást Beátáéknak, csakhogy hónapokig nem akadt megfelelő (értsd: olcsó, és tehermentes) eladó lakás a hajdú bihari faluban és környékén. Többszöri fiaskó után azonban a napokban sikerült részletre megvásárolni egy kétszobás, összkomfortos családi házat, így a család nagy örömmel élheti meg az ünnepeket, várva, hogy januárban beköltözhessenek.

A nyilvánosságot kerülő üzletember húsz éve rendszeresen adakozik rászorulóknak. Tudatosan olyan elszigetelt helyeken élő embereket támogat, ahol szinte nincs, vagy elenyésző a segítség, ahol bármilyen adakozás sokat jelent, és konkrét változást eredményez.

Hosszúpályiban például az iskolai étkeztetésbe segített be évekkel ezelőtt, azért hogy minden gyerek legalább napi egyszer jól lakjon. „Nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem van adakozni az éhező, vagy még a kevéstől is megfosztott embereknek. Multikulturális közegben dolgozom, ezért tapasztalom, hogy egyik ország, vagy egyik ember sem különbözik a másiktól, a segítség pedig mindenhol elkél.”

Beáta és élettársa a kezdetektől fogva fáradhatatlan kitartással küzdöttek, hogy saját lábukra állhassanak, és kiszámíthatóbb legyen az életük. Most megcsillant a remény.

Vannak dolgok, amiket pénzen sokszor nem lehet megvenni. Ilyen a betegségből való kigyógyulás. Tavasszal írtunk Dzseniferről, akinek egy ritka betegség miatt leálltak a veséi. Ahhoz, hogy új vesét kaphasson egy fürdőszoba hiányzott. Megfelelő higiéniai körülmények híján ugyanis a transzplantációs listára sem kerülhet fel.

Sokan ajánlottak fel fürdőszoba felszereléseket, és a további anyagköltségek kifizetését. (Az Aranypánt-díj jelölt) Lakatos Kálmán ezermester önkéntesünkkel közreműködve látogattuk meg a családot, hogy bevezessük a vizet és átalakítsuk a fürdőt. Azóta sajnos volt egy csőtörés, de ennek javíttatására Csillának az anyukának nincs sem ideje, sem pedig pénze, hiszen két műszakban dolgozik, és már egyedül ápolja a lányát. Dzsenifer azóta is heti háromszor jár dialízisre Mezőszemeréről  Budapestre, amit már nagyon nehezen bír a szervezete – minden kezelés megerőltető a szívének.

Nemrégiben egy országos orvoskonferencián az a döntés született, hogy egy több tíz millió forintos gyógyszert térítésmentesen a kislány rehabilitására szánnak a transzplantáció után, élete végéig. Folyamatban van a kislány előkészítése a műtétre, de még nem tudni, mikor kerül rá sor.

“Amíg stabilizálják az állapotát, listára kerül és megműtik, szeretnék Budapesten anyaotthonban lakni Dzsenivel. Sokszor egyedül kell kezelésre járnia, ami nagyon megviseli. Kedvesek a kórházban a nővérek, ha én nem vagyok ott, ők fogják a kezét, amikor rosszul van. Mindkettőnket megviseli, ha nem lehetünk együtt.” – mondta el az anyuka az RSK-nak. Szavaiból kitűnik, hogy bizony nekik elkélne még a segítség.

Drubina Kamilla – Juhász Klaudia – RSK

 

Comments are closed.

Videó